Kezdőlap

Az első emlékem az olvasással kapcsolatban Török Sándor: Kököjszi és Bobojsza című könyve volt, anyukám csodálatos előadásában. Testvéremmel hallgattuk a mesét – anyukám azóta is előszeretettel meséli mindenkinek, hogy hatalmas zokogásban törtünk ki a végére.

Hálával tartozom általános iskolai könyvtáros tanárnénimnek, Albert Istvánnénak azért, hogy mindig csak olyan könyveket engedett kivenni a könyvtárból, melyek a korosztályomnak szóltak – az olvasási listámon sokáig előkelő helyen szerepeltek a pöttyös, csíkos, és delfines könyvek. Kreativitásomat naplóírás formájában éltem ki, melynek gyümölcseit ma – közel 20 év elteltével- nagy kacagások közepette olvasom.

Az általános iskola elvégzése után Vegyipari Technikumba jártam, majd felsőfokú számítógépes végzettséget szereztem. Elvégeztem az Államigazgatási Főiskolát, de tanultam programozást és újságírást is. Sok időt töltöttem utazással, külföldön, de dolgoztam itthon önkéntesként civil szervezetekkel és a Szépművészeti Múzeumban is.

Első mesémet az akkor 3 éves kisfiamnak írtam, Kilincscica címmel, amikor már unalmassá vált, hogy folyton a négy kisautó kalandjait meséltem „fejbőlmese” gyanánt.

Kilincscicát követte Leonárd, a kis dinó, mely megjelent a MESÉM című kiadványban.